Olvasóblog

Pasternak Alfred: Embertelen kutatás - orvosi kísérletek a német koncentrációs táborokban

Egy borzalmasan jó könyv egy borzalmas témáról.

Paszternák gyerekként élte át a koncentrációs táborok borzalmait, és felnővén, immáron orvosként elkezdte gyűjteni a táborokban végzett kísérletek dokumentációit, emlékeit, relikviáit. Ebből állt össze ez a könyv.

Én természetesen tudtam róla, hogy voltak orvosi kísérletek a haláltáborokban (erről mindenki tud), de igazából csak Mengele neve ragadt meg az emlékezetemben, és még őróla sem tudtam, hogy konkrétan milyen kísérleteket is végzett? Nos, ebből a könyvből ezt nem fogod megtudni, mivel Mengele nem szerepel benne.

Viszont szerepel benne szinte az összes többi kísérletet végző orvos, mert ne hidd, hogy csak Mengele volt az, aki hajlandó volt rabokon kísérleteket végezni!

Paszternák bevezetőjében először is a német orvostársadalom háború előtti "náciasulásáról" ír, amikor a felsőbbrendűnek kikiáltott árja faj saját tökéletességébe vetett hite nem engedte, hogy akár köztük is beteg, fogyatékos emberek éljenek, így már a harmincas évektől léteztek eutanázia-központok, valamint többszázezer emberen végeztek sterilizálást. Sok orvos és egyéb egészségügyi személyzet már ekkor csatlakozott. Nem voltak rossz emberek, csak hittek. Hittek Hitlernek és az ő eszméinek.

Aztán jött a háború. A táborokban végzett kísérleteket persze megideologizálták. Az alapvető felfogás az volt, hogy tulajdonképpen csak azért kellenek a kísérletek, hogy a német hadsereg ütőképességét növeljék, illetve a seregen belüli betegségeket meg tudják fékezni azokkal az ellenszerekkel, amiket a táborokban kikísérleteznek a foglyokon. A cél, mondhatni, nemes. De az eszköz korántsem az...

Milyen kísérletekről van szó tulajdonképpen? Döbbenetes, hogy mennyifélét végeztek el...

Paszternák szépen fejezetekbe szedi őket, leírja a módszereket, a pontos gyógyszeradagokat, amiket beadtak a "betegeknek", a velük való bánásmódot. Sokat idéz a nürnbergi peranyagból: vádiratokat, vádbeszédeket, tanúvallomásokat, a megvádolt orvosok vallomásait, mindezeket szó szerint. Nagyon sok eredeti dokumentumot csatol, pl. sok Himmlerhez, a koncentrációs táborok főnökéhez írt kérvényt és levelet, amiben orvosok további rabokat és eszközöket kérnek a kísérletekhez, és így tovább.

A fejezetek tehát az alábbi fajtájú kísérletekről szólnak: tífuszkísérletek, maláriakísérletek, magaslégköri kísérletek, hipotermia-kísérletek, tengervíz-kísérletek, polygal-kísérletek, a phlegmone és a szepszis kezelésével kapcsolatos kísérletek, fertőző heptatitisz, sebészeti kísérletek, gyújtóbombák és egyéb égési sérülések okozta sebekkel kapcsolatos kísérletek, mustárgáz és foszgén kísérletek, szulfonamid-kísérletek, tbc-kísérletek, mérgezéses kísérletek, májbiopszia, táplálkozási kísérletek, allopátiás és homeopátiás kísérletek, sterilizációs kísérletek, vegyes kísérletek, a zsidócsontváz-gyűjtemény. Mint írtam, Mengele kísérletei nincsenek is a könyvben!

Az utolsó fejezetek arról szólnak, milyen etikai vitákat váltottak ki a kísérleti eredmények a háború után, magyarán arról szólt a vita, etikus-e az etikátlanul megszerzett eredményeket felhasználni további kutatások során? A függelékben pedig a kötetben szereplő orvosok fényképeit és rövid életrajzát láthatjuk és olvashatjuk.

Nem kívánok jó szórakozást a könyvhöz (nekem néha sírni lett volna kedvem, mikor olvastam), de tanulságos olvasmány.

Mindezt a Tematikus Év sorozatban olvastam, mivel március témája Németország. Ahogy írtam egy korábbi posztban, nehéz olyan könyvet találni az országról, ami nem a II. világháborúval foglalkozik...