Alexandra Ripley: Scarlett - az Elfújta a szél folytatása

Igazi nagyregény, kb. 800 oldal. Romantikus, mégis realista, habkönnyű mégis emlékezetes.

Margaret Mitchell bestsellert írt annak idején, amikor az Elfújta a szelet írta. Természetes volt tehát, hogy az emberek kíváncsiak voltak arra, vajon mi lett a sorsa Scarlettnek azután, hogy Rhett Butler elhagyta őt?

Úgy tudom, többen is írtak folytatást az alapműhöz, de számomra úgy tűnik, Ripley műve az "igazi folytatás".

Az eredeti műben nekem az tetszett, hogy Scarlett korántsem az a buta fruska (szőke nő :), mint aminek látszik. Bár játszi könnyedséggel csavarja ujja köré a férfiakat, azért két lábbal áll a földön, és magához tudja vonzani a pénzt. Igaz, ezt a pénzt többnyire házasságai útján szerzi meg.

Miután az eredeti mű végén Rhett elhagyja, Scarlettnek minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy új életet tudjon kezdeni, különösen azután, hogy az atlantai úri világ is elfordul tőle. Kezdetnek Charlestonba utazik, Rhett szülővárosába, megpróbálni visszaszerezni a férjét. Ez a kísérlete azonban nem jár sikerrel, ráadásul a város is a szájára veszi, alaptalanul. Egy viharos hajókirándulás során azonban újra közel kerül Rhetthez, de ennek a "közelkerülésnek" az eredménye csak akkor jut tudomására, amikor Charlestont is elhagyva Savannahba költözik nagyapjához.

Ebben a városban ismerkedik meg ír rokonaival, a kivándorolt O'Harákkal, akik korántsem olyan úriemberek és úrihölgyek, mint amilyen társasághoz Scarlett addig szokva volt. Szemmel láthatóan kétkezi munkából élnek, több generáció egy házban, és ezt Scarlett eleinte nehezen viseli.

Miután azonban szívébe zárta új családját, és azok is őt, elhatározza, hogy egyik rokonával - akiről akkor még nem tudja, hogy ír szabadságharcos - elutazik Írországba, hogy meglátogassa Katie Scarlett nevű nagyanyját, aki akkor tölti be a 100. évét.

Mi történik Scarlettel Írországban? Sikerül-e visszaszereznie Rhettet? Olvasd el a könyvet és megtudod!

A történet erényének tartom a hosszát. Hihetetlenül részletesen írja le az eseményeket, a szereplők gondolatait, a korabeli társasági életet, annak minden unalmával és izgalmával. Annyi bizonyos, hogy mivel akkor még nem volt se rádió, se TV, újság is alig, az emberek sokkal közelebb éltek egymáshoz, jobban tisztában voltak egymás nyűgeivel és örömeivel, mint manapság, amikor éveket leélhetsz a szomszédaid mellett úgy, hogy a nevüket se tudod, de bezzeg Győzike minden lépésével tisztában vagy. Hiába, más korban élünk. Sajnos.