Olvasóblog

Steven Pressfield: A tűz kapui

Egy könyv, ami kötelező olvasmány az amerikai haditengerészetnél.

Nem olyan régen olvastam a ókori csatákről egy remek könyvet, és ha nem is ennek kapcsán került a kezembe ez a könyv, éppen azért olvastam el, mert az ókori csatákról írt könyv annyira tetszett.

Nem csalódtam, bár egy kicsit bő lére eresztettnek tűnik, nem is a hossza, inkább a mélysége miatt. A legfőbb tanulsága számomra az, hogy neveléssel mennyi mindent el lehet érni, még a feltételnélküli hazaszeretetet is.

Pressfield a Thermopülai-szorosnál lezajlott perzsa-spártai csatáról írta ezt a könyvét, és az odavezető útról, de nem földrajzi, nem is politikai értelemben, hanem nevelésileg. Valószínű, hogy ha a spártaiakat nem úgy nevelik, ahogy, akkor Xerxész seregének nem lett volna olyan nehéz dolga a szorosnál, és - ki tudja - talán a történelem is másképp alakul?

Maga a történet egy Xeónész nevű fegyverhordozó szemszögéből meséli el a szorosban történtek előtti 10 év eseményeit. Ez az ember még csak spártai sem volt, egy másik város felégetésekor lett földönfutó alig 10-12 évesen, aki elhatározza, hogy Spártába megy, hogy ott a katonaság minden csínját és bínját kitanulja. Mivel nem ott született, nem lehet tagja az Egyenlőknek, csak fegyverhordozó lehet, ez mégsem gátolja meg abban, hogy valódi spártai váljék belőle.

Körülbelül 20 éves korában kerül sor a thermopülai csatára, hol gazdája, Diénekész fegyverhordozójaként vesz részt, és szinte egyetlen túlélője lesz a mészárlásnak. Elfogják, és Xerxész elé viszik, és ott meséli el élettörténetét.

Pressfield nagyon élethűen írja le a spártai életvitelt, a szokásokat, a harci és filozófiai/lelki edzéseket. Nem tudom viszont, hogy a fordító hibája-e, vagy az eredeti szövegben is így szerepeltek ezek a szavak, de kétlem, hogy az időszámításunk előtti 480. évben létezett volna olyan szó Spártában, hogy 'buli' vagy 'piknik'. Ezeket a szavakat a szereplők szájába adni már szinte anakronizmus, és ez kicsit visszavett a szememben a könyv értékéből.

A bevezetőben említett megállapítást, hogy a könyv az amerikai haditengerészetnél kötelező olvasmány, a Wikipédiában olvastam, mint ahogy azt is, hogy a szerzőt Spárta díszpolgárává avatták.